A Tiszántúli fajtakör egyik tájfajtája. Június végén-július elején érik. Hazai friss fogyasztásra, és ipari felhasználásra is egyaránt felhasználható. A gyümölcs mérete középnagy (5-6 g), színe éretten bordópiros, húsa félkemény, savanykás. Kocsánya hosszú, pálhaleveles. Középerős, vagy erős növekedésű, lehajló ágrendszerű, elsűrűsödésre és ostorosodásra hajlamos. Kiváló termőképesség, és termésbiztonság jellemzi. Termőkorban rendszeres metszést igényel, gépi betakarításra is alkalmas fajta. A Tiszántúli fajták közül a legkevésbé fogékony a moniliára.

Maliga Pál nemesítő által előállított árufajta. Június közepén érik. Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas fajta, de ipari felhasználása is jelentős (kompót, mirelit áru). Középnagy gyümölcsei kellemesen édeskés-savas ízűek. Húsa félkemény, festőlevű fajta. Kocsányán nincsen pálhalevél. Középerős, vagy gyenge növekedésű, szétterülő, sűrű gömb ágrendszerű. A fajta hibája, hogy vázágai könnyen lehasadnak, ezért már a koronaforma kialakításakor ügyelni kell arra, hogy sudaras koronaformát neveljünk, s a vázágak ne egy pontból eredjenek. Termőkorban indokolt a vázágak rögzítése. Korán termőre fordul, és bőven terem. Moníliára fogékony. Telepítése korai érési ideje, sokoldalú felhasználhatósága, és kiváló gyümölcsminősége miatt javasolható.